Elfelejtett jelszó
hu en

Beszámoló az MMT 2013-as mátrai gombakirándulásáról

Beszámoló az MMT 2013-as mátrai gombakirándulásáról

 

A korábbi tapasztalatokon okulva (a nyáron rendezett kirándulásokon általában aszály volt), a mostani utat a reményeink szerinti dús gombaszezonra, októberre időzítettük.

         A buszunk el is indult pénteken, okt. 11-én, és déltájban meg is érkeztünk a parádfürdői Zöldövezet Vendégházba, ahol a holminkat lerakva, elindultunk felderíteni a tájat. Ezúttal nem volt helybeli segítségünk, mint tavaly – a gyöngyösi gombászok csak szombaton csatlakoztak hozzánk – itt volt azonban Prutkayné Erzsike tagtársunk, aki évek óta errefelé gombászván, tökéletesen ismerte a környéket. Néhányan ezért lankadatlanul követtük őt a parádsasvári turistaúton, a sárga jelzésen, megkerülve a falut. Mások a Gerlice-völgyön, a Gilice-patak mentén keresgéltek, ismét mások pedig Fényespuszta felé, vagy a Köszörű-völgyi víztározóhoz indultak. Az első benyomásunk a tájról nem volt egyértelműen kedvező. Az erdő színes, változatos volt, de jaj, porszáraz most, októberben is! A helyiek szerint egy hónapja nem esett errefelé eső, a gyöngyösiek sem biztattak semmi jóval, és kiderült, hogy nemrég egy-két éjszakán -6 fokos fagy is volt, ami a kényesebb növények levelein meg is látszott. Mindegy, elszántan keresgéltünk, és mint kiderült, estére azért száznál több fajt sikerült összeszednünk, úgyhogy a feledhető vacsora utáni határozás igazi gombász-élmény volt. Egy csoporttársunk előző útjáról, az Őrségből még tintahalgombát is hozott megmutatni. Mindnyájan illő tisztelettel vettük le a doboz fedelét, aztán gyorsan vissza is csuktuk megint – a tintahalgomba gyönyörű látvány, no de a szaga....

         Másnap, szombaton az Ilona-völgyből indultunk el. Változatos és gyönyörű volt az erdő, áthaladtunk bükkösökön, lucfenyveseken, tölgyeseken, mezőkön. Az érintett helyek – Pál-bükk, Lapossás-domb, Ördög-patak, Ilona-völgyi vízesés, Fekete-tó – nagyon szépek voltak, de ha lehet, még a tegnapinál is szárazabbak. Akik a patakmeder mentén haladtak, nagyobb szerencsével jártak, az ő kosarukba egy-két darabnál azért több került, de egészben véve inkább – ha valamit – jobbára csak aszott, múzeumi példányokat sikerült gyűjtenünk. Erzsike, aki itt is eligazodott az erdei utakon, közben részletesen ismertette, melyik helyen milyen gomba és mennyi szokott nőni, ezt fájó szívvel hallgattuk, de ezúttal csak hűlt helyüket láthattuk. Ezért nem is vártuk meg a buszt, amely délután szedett volna fel minket, hanem a csapat nagyobb része, miután a híres parádi csevice kút vizét is megkóstoltuk, elindult az országúton vissza, Parádfürdő felé, miközben az erdő színeiben gyönyörködtünk. Már a falu előtt hallható volt a hangszóró bömbölése, ugyanis motorversenyt tartottak. Ezt nem néztük meg, viszont kellemes kávézással-sörözéssel üdítettük fel magunkat. Este azért ma is volt határozni való anyag, ezt Albert László ismertette, aki mára szintén befutott, Jakucs Erzsébet tanárnő pedig a két nap alatt készített gombafotókat gyűjtötte és vetítette le nekünk.

Határozás után, éppúgy, mint előző nap, a csapat nagy része letelepedett a vendégház kertjében, előkerült némi rágcsa, házi pálinkák és borok, és vidám sztorizással múlattuk az időt. Ehhez csatlakozott a háziak két különleges macskája, Réka csapattársunk icipici Rozi kutyája, sőt tiszteletünkre egy leveli béka is megszólalt valamelyik fán.  

         A harmadik napon, vasárnap, a csapat már nem széledt el, hanem a Vörösmarty turistaháztól szép erdei úton elsétáltunk a Pisztrángos-tóig, útba ejtve a kiszáradt Kőris-mocsarat, és a tó környékén keresgéltünk. Valami azért itt is került, és a tó mögötti bokros területen hatalmas mennyiségű gyűrűs tuskógombát lehetett találni. Megraktam vele a kosaramat – legalább valami jusson a konyhára is! Az előző napokon az erdőben találkoztunk más gombászókkal is.  „Potypinkáznak”- mondta Erzsike. A potypinka a gyűrűs tuskógomba tájneve, s a helyiek abban reménykedtek, hogy legalább azt gyűjthetnek. Határozni valónk azért ezen a napon is akadt, Szilvásy Editke csoporttársunk dolgozott meg vele, mivel Albert László kocsi-problémák miatt kénytelen volt elszakadni a csapattól.

         Mindent összevéve, a három nap alatt összesen 226 fajra sikerült szert tenni, ezen kívül pedig a következő tanulságokra : egyrészt, tervezhetünk mi bármilyen dátumot, az időjárás akkor is kifoghat rajtunk, hiszen októberre azért már nem jellemző a hetekig tartó szárazság. Másrészt: lehet az idő akármilyen előnytelen, de ha ötven elszánt gombász nekiszabadul az erdőnek, még így is szép mennyiséget tud összeszedni. A krónikás utólagos megjegyzése pedig: azért a jó hagymás, paprikás, tejfölös „potypinka”-pörkölt sem megvetendő emlék egy túráról....

 

Oldal Krisztina