Elfelejtett jelszó
hu en

Beszámoló az MMT 2014-es mecseki gombakirándulásáról

A Mikológiai Társaság kosarasai a Mecsekben

Szilvásy Edit írása

Úgy néz ki, hogy 2014-ben a természet a gombásztalálkozókhoz ütemezte a nagy gombatermést. Az augusztusi Zempléni Gombafesztiválon a nyári fajok özönével, a Magyar Mikológiai Társaság szeptember 19–21. között megtartott mecseki kirándulásán pedig a nyáriak mellett az őszi gombák hatalmas választékával ajándékozott meg minket.  Ilyen kegyben ritkán van részünk.

A Mikológiai Társaságot Mezei Attila és a 25 éves, Kós Károly-díjas Faluszépítő Egyesület Gombászköre hívta meg Magyarország kelet-mecseki részére gombászni. A rendezvény központja a felújított Faluházban volt, ahol étkezésre (reggeli-vacsora), gombakiállításra, vetítésre is alkalmas fedett helyiségek álltak rendelkezésünkre.

Pénteken a változatos fafajú Szászvár környéki erdőket szállta meg népes csapatunk, a nyári és bronzos vargányák mellett szorgalmasan szedtük a különböző tejelő-, galamb-, pókhálós- és egyéb „tudományos” gombákat is. A délutáni gombagyűjtés után Szászváron egy étteremben vacsoráztunk. Estefelé érkeztünk meg Kárászra, ahol megkaptuk a beosztást, mármint Attila felolvasta, hogy ki melyik háznak lesz a vendége. (A sors vagy Attila tréfája folytán mi Terikével és Istvánnal kerültünk egy hálószobába, alkalmazkodó házaspárok lévén még azon sem vesztünk össze, hogy melyikünk alszik a nászágyban). Este 19 és 22 óra között Siller Irénke és Jakucs Erzsébet tanárnők az asztalokra kiöntött kosárnyi gombahalmokból megkezdték legalább nemzetségenként összerakni a gombákat, majd egy-egy nemzetség szortírozása közben kisebb faji csoportokat létrehozni, névvel ellátni.

A munka számmal mérhető eredménye a 240 feletti fajszám. Egymás mellé tehettük a feketésvörös galambgomba (Russula undulata) nevéhez hű színárnyalata mellett a zöldessárga kalapú változatát, a bükk-mikorrhizás tejelőgombafajok közül a fiatalon ragadós kalapú fakósárga tejelőgombát (Lactarius pallidus), a fakószélű tejelőgombát (Lactarius fluens), valamint a zöldes tejelőgombát (Lactarius blennius) és így tovább. A későre járó idő miatt másnapra maradt az áttekinthető és tudományos szempontok szerint összerakott kiállítás elkészítése.

                Szombaton bőséges reggelit kaptunk a faluházban, és 9 órakor elindultunk az autóbusszal a magyaregregyi völgyben lévő „Singödör” nevű helyig. A patak kövein való egyensúlyozás, szökdelés, az agyagos meredek domboldalakon való csúszkálás nemcsak a nadrágunk szárán hagyott nyomot, olykor még az ülepén is, de nagyon nagy élmény volt. A patak menti nedves élőhelyek, tölgyesek, bükkösök érintésével értünk el a „Háromfa” nevű pihenőig. Itt várt minket Deák Attila, aki az „Örökerdő” ősbükkösén át elkalauzolt minket a Márévárig. Hazaérkezvén vacsoráig a gombakiállítást egészítettük ki az új fajokkal, s ahol lehetett frissre cseréltük a tálcán lévő öregedő gombákat. A sok gyalogláshoz elhasznált energiát a kárászi gombászkör által főzött pompás vacsorával, az elvesztett folyadékot pedig emésztést serkentő vörösborocskával pótoltuk. Fáradt lábainkat a falu templomában tartott koncerten pihentettük ki, melyet a siklósi „Dolce” hegedű együttes tartott.

Miközben mi szórakoztunk, Turcsányi Gábor és Sándor Attila előkészítette a „mozit”, azaz egy összeállítást a két nap fotóterméséből, melyet a nap zárásaként levetítettek nekünk. A gombaszépségverseny győztese Boros Lajos óriás likacsosgombája lett, második helyezést ért el Sándor Attila sárgapelyhű csigagomba csoportja, a dobogó harmadik lépcsőfokára Horváth István állhatott tenyérnyi nagyságú, narancsvörös csészegombájával.

Vasárnap délelőtt lehetőségünk volt a közeli erdőkben púposra tömni kosarainkat vargányával, de a látványgombászatban is volt része néhány szerencsés gombásztársnak, akik a 47 tagú császárgomba együttes produkcióját is megtekinthették.

A hivatalos program ismertetése után hadd fűszerezzem meg beszámolómat néhány személyes élménnyel is. Minden kiránduláson szeretnék olyan gombára lelni, amit akkor láttam utoljára, amikor még nem volt fényképezőgépem, rosszabb esetben természetesen beérem néhány védett gomba fotójával is. J Egy ilyen vágy volt a sok közül a bükk-eresgomba (Plicaturopsis crispa), melyet nem véletlenül Siller Ici társaságában sóhajtottam el vágyakozva a Singödörben induló kirándulásunk elején. Ahogy haladunk az erdőben, az egyik túratárs szólt, hogy üzenik, menjek vissza vagy 300 métert, nekem való gombát találtak. S mikor odaértem, Ici mosolyogva mondta, na itt van, amire vágytál. Soromat kivárva magam is készítettem néhány sorozatot, erről a nagyon ritka őszi gombáról, mely lombos fák (elsősorban bükk) elhalt tuskóin, ágain él.

A másik kívánságom, hogy legalább egy védett gombát találjak, még első nap teljesült a Szászvár környéki erdőkben. Németh Marikával gyűjtöttük a fajokat egy kosárba. Marika kérdezte, hogy pöfetegünk van-e már? Mondom, várjál, megnézem, mintha megéreztem volna, hogy hátha a védett cafatos pöfeteg (Lycoperdon mammiforme) került utunkba. Igen, az volt. Az élőhelyi fotó készítése a mániám, nem szoktam gombát ültetni ideális fényviszonyokkal rendelkező élőhelyre, mint azt sokan teszik. Így a fotóm, kicsit sötét lett, de legalább élőhelyi.

Sikeres kirándulás volt, mind tanulási, mind gasztronómiai szempontból. Köszönjük a szervezőknek, de legfőképpen az időjárásnak!