Beszámoló a Magyar Mikológiai Társaság szakmai kirándulásáról

(Bükk, 2012. augusztus 31.–szeptember 2.)

 Oldal Krisztina írása

Pénteken, augusztus 31-én indultunk az ELTE déli tömbje elől, gombászszemmel nézve sajnálatosan derült és száraz időben. A tájból már kóstolót kaptunk délelőtt, amikor a Bánya-hegyen rövid sétát tettünk. Délután kettőre értünk a bükki Hollóstetői hegyi kempingbe, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, és megismerkedtünk házigazdáinkkal, a Miskolci Gombász Egyesület tagjaival, akik már készültek a fogadásunkra: nemcsak előre megtervezett útvonalakkal és előadásokkal, hanem korábban talált gombákkal is vártak minket, ami – tekintettel az időjárási viszonyokra – nem volt felesleges befektetés. Délután a társaság egyik fele a Hór-völgybe, a másik a Száraz-Szinvához indult. Este dr. Siller Irén vezényletével a talált gombákat céduláztuk fel, azután Szűcs Béla tartott előadást. Nemcsak szép fotókat láttunk, hanem a Miskolci Gombász Egyesület történetét és munkáját is megismerhettük.

A szombati program már három lehetőséget kínált. Én a Kaposvári László vezette csoporttal tartottam. Bükkszentkereszttől a fehérkőlápai nagyrétre mentünk, amely meglepetésünkre inkább almáskertnek bizonyult – többen kóstolgattunk is a lépten-nyomon kínálkozó almákból. Ezután a fehérkői kilátóról tekintettünk le (587 m), lucos-vörösfenyvesen áthaladva a Kaán Károly-forrásnál telepedtünk le ebédelni, amely még „élt” és jóízű vizet adott. Ezután egy telepített jegenyefenyvesen vágtunk át, és leértünk Bükkszentkeresztre, ahol rövid habozás után a társaság megivott egy sört a helyi vendéglátóipari intézményben, innen pedig visszagyalogoltunk a szállásra. Laci kisfia, aki két napig nemcsak a felnőttek társaságát bírta panasz nélkül, hanem a tempót is, a csapat élén haladt. A másik két társaság célja, szintén a miskolciak vezetésével (Béres János és Bojtos Gézáné Vera) Rejtek, illetve Répáshuta-Laposágy volt. Ők is találtak gombákat. A szálláson némi cédulázás, határozás, majd vacsora után Kaposvári Laci előadását láthattuk a Bükk-vidék 200 arcáról. Ő még a második részt is felajánlotta nekünk, mi azonban – lehet, hogy ebben a vacsora előtt elfogyasztott házi pálinkának is lehetett némi szerepe – köszönettel inkább aludni tértünk.

A vasárnap reggel szakmai öröméről dr. Siller Irén gondoskodott. Hiába volt száraz az erdő, mégis sikerült végül 110 fajt összeszedni. A miskolciak további 50-et hoztak, így hát ezekről hallhattunk élvezetes ismertetést. Ebbe a kemping vezetője is belehallgatott időnként.

Ezután elbúcsúztunk és buszra szálltunk. Délelőtt Szűcs Béla még elvezérelt minket a Csanyik nevű tájegységhez. Végigmentünk a Forrásvölgyön a Király-forrásig (ez is működött), a Kecskelyuk-barlangig a nagyrészt kiszáradt patakvölgy mentén, majd vissza. Itt, a nedvesebb, erdei talajon még néhány újabb gombát is sikerült találnunk, köztük egy igazi ritkaságot, a vöröslemezű őzlábgombát ( Melanophyllum haematospermum ) is. Miskolcon hálás tapssal búcsúztunk Bélától, aztán hazafelé vettük az utat: délutánra visszaérkeztünk az egyetem elé.

Összefoglalásul: megint kiderült, hogy a Mikológiai Társaságon a mostoha időjárás sem fog ki. Szemfüles tagjaink a száraz erdőben is összeszedték a határozni valót. A táj, melyet bejártunk gyönyörű, a szállás (eltekintve attól, hogy néhányunk pelékkel osztozott rajta) kényelmes, az étel jó volt, és mindnyájan remekül éreztük magunkat.

Ezúttal köszönjük meg ismét a minket kalauzoló miskolci társaság szíves-kedves, felkészült vezetését, odaadó munkájukat!