A gombák termőtesttípusai
A termőtestek a gombák spóratermő szaporító képletei. Mivel a gombák felismerése, meghatározása a termőtestek alapján történik, az alábbiakban megismerkedünk ezek típusaival és jellemző bélyegeikkel.
A bazídiumos gombák termőtestének felépítése
A bazídiumos termőtest meghatározott helyén alakul ki a bazídiumokat tartalmazó egy sejtsoros termőréteget, a himéniumot viselő váz, a tráma. Jelentős különbségek vannak a bazídiumos gombák között termőtestük trámájának felépítésében. A kalapos gombák trámája többnyire védetten helyezkedik el és bonyolult szerkezete nagy felületet biztosít a termőréteg kifejlődéséhez, a minél több spóra termeléséhez. A leggyakoribb típusnál a himénium a kalap alján lévő lemezek felszínét borítja, tehát a tráma lemezes (csiperkék: Agaricus spp., galambgombák: Russula spp., pókhálósgombák: Cortinarius spp., pereszkék: Tricholoma spp.). A tráma azonban lehet ráncos (rókagombák: Cantharellus spp.), csöves (tinóruk: Boletales, taplógombák: Poriales rendek), vagy tüskés szerkezetű (gerebengombák: Hydnum spp.), sőt sima is (trombitagomba: Craterellus spp.). A gömbszerű termőtesteket fejlesztő pöfeteggombáknak nem a termőtest felszínén, hanem annak belsejében fejlődik ki a trámája.
A tráma szerkezete az egyik legfontosabb bélyeg a gombák felismerésében. A trámatípus egyes rendeken, családokon, nemzetségeken belül hasonló, vannak azonban olyan családok, nemzetségek is, amelyekben többféle trámatípus keveredik (pl. a csöves és lemezes tráma a likacsgombák családjában).
A gombák termőrétegének szerkezetét szabad szemmel nem látjuk. Számos olyan gombafaj van azonban, amelyeket szabad szemmel nem is lehet biztosan meghatározni. Ezeknél a termőréteg mikroszkópos vizsgálata szükséges. A családok, nemzetségek, sőt fajok igen fontos megkülönböztető bélyege a spórák alakja. A határozókönyvek általában leírják a spórák méretét, alakját, a spórafal mintázatát, amely változatos lehet. A spóra színe is jellemző bélyeg. Ezt megállapíthatjuk a termőtestből (pl. fehér papírra helyezett gombakalapból) kiszóródott spórapor vizsgálatával. Fontos bélyegek a spóra bizonyos vegyületekkel adott színreakciói. A Melzer-reagens (KJ-os jódoldat) az amilózt tartalmazó ún. amiloid spórákat sötétkékre színezi. A gyapotkék festékkel kékre festődő spórákat cianofilnek nevezik.
A spórák vizsgálata mellett elkülönítő értéke van a cisztídiumok alakjának. A cisztídiumok a himénium vagy a termőtest más részének felszíni rétegeiben elhelyezkedő, speciális alakú steril végsejtek.
A bazídiumos gombák termőtesttípusai
A bazídiumos termőtest-típusok között a spórakeletkezés módja szerint a következő két fő csoportot különböztetjük meg:
Himeniális típus:
A spórák felszíni termőrétegben keletkeznek. A termőréteg sima, ráncos, lemezes, csöves vagy tüskés trámán helyezkedik el. A termőtest fejlődése szerint lehet gimnokarp vagy hemiangiokarp. Az előbbi típusban nincs burok, a termőréteg kezdettől fogva szabadon fejlődik. A másik típusban a fiatal termőtestkezdeményt (primordiumot) teljes burok (velum universale) borítja, és a termőréteg csak ennek felszakadása után válik szabaddá.
Gaszteriális típus :
A bazídiumok nem alkotnak réteget, hanem a gömbszerű termőtest belsejét töltik ki. Ilyenek pl. a pöfeteggombák. Felnyílás szerint ennek is két altípusa van. Az angiokarp termőtesten egy szabályosan kialakuló nyílás keletkezik, és a spórák azon keresztül kerülnek a szabadba. A kleisztokarp típusban nem alakul ki nyílás, a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki.
A bazídiumos gombák termőtestei rendszerint szabad szemmel is jól láthatók. Méretük egyes esetekben elérheti a több decimétert és súlyuk a 10-15-20 kg-ot is (pl. óriás pöfeteg). Egy ilyen hatalmas termőtestben annyi spóra képződhet, hogy ha egymás mellé raknánk őket, a lánc hossza elérné az egyenlítő felét.
A bazídiumos termőtesteket alaktani szempontból is típusokra különíthetjük. A változatos morfológiai termőtesttípusok közül a legfontosabbak a következők (2. ábra):
A) Reszupinátus termőtest :
Az aljzatra szorosan tapadó réteget, redőzetet képező termőtest. Himéniuma a felületén helyezkedik el (pl. réteggombák, kocsonyagombák).
B) Krusztotécium (crustothecium):
Kemény, fás, többnyire tönk nélküli, féloldalas, konzolosan növő termőtest. Az egyedüli típus, amely több évig él, folyamatosan nő, és rétegesen, évgyű-rűszerűen gyarapodik (taplógombák). A növekvő termőtest az útjába akadó fűszálakat, ágakat körülnövi.
C) Holotécium (holothecium):
Felemelkedő, de nem kalapos típusú termőtest, amely lehet egyszerű bunkó alakú (klavarioid típus, pl. mozsárütőgomba), többszörösen elágazó (koralloid típus, pl. korallgombák) vagy tölcsér alakú, alján ráncos (kantarelloid, pl. rókagombák). A termőréteg a külső felszínt vagy az ágvégeket borítja.
D) Pilotécium (pilothecium):
Ez a jól ismert, kalapra (pileus) és tönkre (stipes) különülő „gomba” termőtest. Himéniuma a kalap alján helyezkedik el, különböző szerkezetű (lemezes, csöves, tüskés, ráncos) trámán. Leggyakoribb a lemezes kalap. A lemezek sűrűsége, lefutása, színe fontos határozóbélyeg a kalapos gombáknál. Ha a termőtest hemiangiokarp fejlődésű, a velum universale maradványa gyakran megtalálható a tönk alján bocskor (volva) és a kalap tetején letörölhető pettyek formájában. Néha a kalap szélét és a tönköt egy másik, ún. részleges burok (velum partiale) is összeköti. Ennek maradványa a tönkön a gallér (anulus) és a kalap széléről lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelékek (cortina).
E) Gaszterotécium (gasterothecium):
A már tárgyalt gaszterális termőtestek tartoznak ide (ld, ábra). Kívül kétrétegű burok, a perídium borítja őket. A termőtest belsejét a spóraképző glebaszövet, éretten a spórák tömege tölti ki, amelyek között spóraszóró fonalakból kapillícium is kialakulhat. A gaszterotécium igen változatos alakú és szerkezetű; felnyílása, valamint a spórák kiszórásának módja sokféle lehet.
2. ábra. A bazídium os gombák termőtest einek morfológiai típusai
A: reszupinátus; B: krusztotéciumok: a konzolos b tönk nélküli c excentrikus tönkű d koncentrikus tönkű; C: el nem ágazó holotécium (mozsárütőgomba: Clavariadelphus pistillaris ); D: elágazó holotécium (korallgomba: Ramaria ); E: pilotécium (kalapos gombák); F: gaszterotécium (pöfetegek: Lycoperdon ) és G nyeles gaszterotécium (szömörcsöggombák: Phallus )
A tömlősgombák termőtesttípusai
A tömlősgombák nagy részének termőteste mikroszkopikus méretű. A szabadszemmel is látható tömlősgombák termőtestei valamennyien az ún. apotécium-típusba tartoznak. Az apotécium nyitott, csészeszerű termőtestet jelent, amelynek belsejét az aszkuszokból és a parafízisekből álló réteg, a himénium béleli. Az egyszerű, csészeszerű termőtestből származnak a bonyolultabb apotéciumtípusok, mint pl. a kucsmagombák és a papsapkagombák nyeles, összetett apotéciuma, vagy a szarvasgombák zárt, föld alatti, gumószerű termőteste.