Elfelejtett jelszó
hu en

A hazai mikológia rövid története

A hazai mikológiai kutatások története

(Vajna László, Vasas Gizella, Dima Bálint és Soltész Tünde e tárgyban megjelent írásait felhasználva összeállította Jakucs Erzsébet)

 

A mikológusok bibliája, a “Dictionary of the Fungi” vaskos kötetét lapozgatva azt tapasztalhatjuk, hogy magyar gombatudósok nevével alig találkozunk. Vajon ez azt jelenti, hogy nem voltak olyan magyar mikológusok, akiknek munkássága nemzetközileg is figyelmet érdemelne? Az alábbi összeállításból látható, hogy ez nem így van. A gombavilág megismerésével kapcsolatos, főleg európai ismeretek nem hagyták érintetlenül Magyarországot. Számos magyar mikológus végzett kiemelkedő mikobiótakutatásokat. Születtek olyan felfedezések is, amelyek bevonultak a mikológia történetébe. Ezekről UBRIZSY G. 1968-ban megjelent történelmi áttekintése ad hiteles képet. Az alábbiakban – terjedelmi korlátok miatt - csupán néhány nevet emelünk ki, utalva e kutatók érdemeire.

            CAROLUS CLUSIUS (JULES-CHARLES DE L'ESCLUSE) (1526-1609) németalföldi orvos és botanikus nevét említjük először, akit gyakran, mint a „magyarországi mikológia megalapítóját” emlegetik. Clusius 1573 és 1587 között Batthyány Boldizsár meghívására többször időzött Nyugat-Magyarországon és útjai során a növények mellett a nagygombákat is tanulmányozta. Tudományos munkájában Beythe István lelkész, botanikus szintén segítségére volt. „Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia a Carolo Clusio conscripta” című, latinul megírt munkája, valamint az ahhoz tartozó, a gombák festett képeit, valamint elnevezéseit is tartalmazó Codex Clusii alapján. A szakirodalomban e kettő együtt Clusius-kódex néven vált ismertté. Ez az első mű, amiben a gombák eredeti magyar nevei is szerepelnek.

            LUMNITZER ISTVÁN (1747-1806) pozsonyi orvos: 1791-ben “Flora posoniensis” c. munkájában 124 gombafajt ismertetett.

            ENDLICHER ISTVÁN (1804-1849) professzor a “Genera Plantarum” szerzője 1830-ban a virágos növények mellett 250 gombafajt mutatott be.

            Müggenburgi SCHULZER ISTVÁN (1802-1892) Vinkovce (Horvátország) és Mohács környékén végzett gyűjtései nyomán mintegy 1700 gombafajt írt le. Kéziratban fennmaradt feldolgozását a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi.

            KALCHBRENNER KÁROLY (1809-1886) akadémikus Szepesolaszi térségét kutatta, 1865-67-ben megjelent munkáiban 1334 gombafajt közölt.

            Eperjes környékén HAZSLINSZKY FRIGYES (1818-1896) akadémikus végzett mikológiai feltáró munkát, 1320 gombafajt gyűjtött be és ismertetett.

            ISTVÁNFFI GYULA (1860–1930) akadémikus elsősorban, mint fitopatológus, a szőlő betegségeinek kiváló kutatója ismert. Munkásságának jelentős része azonban mikológiai vonatkozású. Munkái jelentek meg az üszöggombákkal kapcsolatos vizsgálatairól. 1899-ben jelent meg a “Magyar ehető és mérges gombák könyve” c. hiánypótló munkája. Nemzetközi elismerést szerzett számára a Clusius-kódex kiadása 1900-ban, az eredeti mű megjelenésének 300. évfordulóján. A saját költségen kiadott munkában fakszimilében található a Clusisus életében megjelent kódex eredeti kézirata és a gombákról készült színes ábrák, kiegészítve Clusius munkásságának méltatásával (“Clusius codex mykológiai méltatása, adatokkal Clusius életrajzához”). E munkával Istváffi a Francia Akadémia Desmazières-díját nyerte el, 1901-ben pedig a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott.

            SCHILBERSZKY KÁROLY (1863–1935) elsősorban mint a növényvédelem és növénykórtan kiemelkedő egyénisége és tanára ismert. Nevét a burgonyarákot okozó gomba, a Synchytrium endobioticum felfedezése és biológiájának részletes tisztázása, és az ezzel kapcsolatos 1896-1930 között megjelent írásai tették világszerte ismertté.

            HOLLÓS LÁSZLÓ (1859 - 1940) akadémiai levelező tag Kecskemét vidékén, majd később Szekszárd környékén végzett sokéves mikológiai feltáró munkát. Eredményeiről a “Kecskemét vidékének gombái” (1911), és a “Szekszárd vidékének gombái” (1933) munkáiban számolt be. Az előbbiben 1934, az utóbbiban 1386 gombafajt közölt, közöttük számos új faj is szerepelt. Nevét a “Gasteromyceten Ungarns" (Lipcse, 1904) és a “Magyarország földalatti gombái és szarvasgombái” (Bp. 1911) c. művei tették világhírűvé. E munkáinak is köszönhető, hogy ő lett határainkon túl talán a legismertebb magyar mikológus. Az általa leírt új fajok – zömmel aszkuszos és konídiumos gombák – száma megközelítőleg 480. HOLLÓS érdemeit nem csökkenti, hogy több faj leírását – a leírás újdonságát – MOESZ-nek korrigálnia kellett. Ennek oka - különösen a szekszárdi években - a kellő szakirodalmi háttér hiánya volt. Nevét a Hollosia genusz viseli.

            A növénykórtani vonatkozású első mikológiai gyűjteményt LINHART GYÖRGY (1844-1925) adta közre Schaedae Fungi Hungarici exsiccati. Cent. I – V. Magyaróvár 1882 – 1887. címen.

            MOESZ GUSZTÁV (1873 - 1946) “Budapest és környéke gombái” c. munkájában (1942) 1878 fajt ismertetett e területről. Üszöggomba-monográfiája a “Kárpátmedence üszöggombái” címmel halála után, 1950-ben jelent meg. Az ekkorra már tízezres nagyságrendű mikológiai adathalmaz kellő alapot jelenthetett az ország mikobiótájának kritikai feldolgozására. E feladatra MOESZ G. vállalkozott a “Fungi Hungariae” sorozatban 1925-től megjelenő munkáival. E sorozatban jelent meg a Myxomycetes (1925), az Archimycetes és Phycomycetes (1937-38), az Ascomycetes (1939) és a Basidiomycetes (1940-42 és 1950). A sorozat a szerző halála miatt félbeszakadt, MOESZ nagyszabású vállalkozását azonban UBRIZSY G. és több kiváló mikológus később más formában folytatta. Nevét a Moeszia, Moesziella, Moesziomyces és Moeszopeltis genusznevek is megörökítették.

            BÁNHEGYI JÓZSEF (1911 - 1976) mikrobiológus-mikológus a Budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanára volt. Ő a csészegombák, kucsmagombák, a valódi nyálkagombák és taplók kiemelkedő kutatója volt. Jelentős ökológiai szerepet tulajdonított a vízi Hyphomycetes gombáinak. Számos jelentős, magyar nyelvű mű szerzője, társzerzője: Budapest Környékének Discomycetái (1937), Magyarország nagygombái (társszerző, 1953), Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve (társszerző, 1985). Nevét viseli a Bánhegyia tömlősgomba nemzetség.

            UBRIZSY GÁBOR (1919-1973) akadémikus, kiváló botanikus, cönológus, mikológus és növénypatológus SOÓ REZSŐ tanítványa volt, aki jelentős mikobióta-feltáró munkát végzett a Nyírségben és Sopron környékén. Ő rendezte nyomda alá MOESZ kéziratát, a “Kárpátmedence üszöggombái” c. monográfiát. Társszerzője a kalaposgombák határozókönyvének: BOHUS G., KALMÁR Z., UBRIZSY G. “Magyarország kalaposgombái” (1951) c. munkának. Az Acta Phytopathologica folyóiratban az ő kezdeményezésére folytatódott MOESZ összefoglaló mikobióta-feldolgozása. Ennek keretében 1967 és 1974 között 12 kritikai tanulmány jelent meg, az első öt UBRIZSY tollából, majd a további hét VÖRÖS J. és LÉRÁNTH J. feldolgozásában. Ugyancsak UBRIZSY nevéhez kötődik az első jelentős magyar nyelvű mikológiai kézikönyv: UBRIZSY G. és VÖRÖS J.(1968): Mezőgazdasági mykológia. c. munkája. UBRIZSY utolsó nagy vállalkozása: a BÁNHEGYI J., TÓTH S. és VÖRÖS J. társzerzőkkel készített nagy jelentőségű mű, a “Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve” 1985-ben jelent meg. Nevét többek között az Ubrizsya genusznév is megörökítette.

            VÖRÖS JÓZSEF (1929 – 1991) mikológus és növénypatológus – mint a fentiekből is látható – UBRIZSY GÁBORral együttműködve és önállóan végzett kiemelkedő mikológiai kutatómunkát. Különösen jelentős a Deuteromycetes fajainak hazai feldolgozása terén végzett munkássága. Az 1973–ban készített akadémiai doktori értekezésében “ Deuteromycetes – A rendszerezés új alapelvei – Magyarország imperfect gombái” címmel - egyebek mellett - teljes feldolgozást készített a hazánkban regisztrált összes konídiumos gombáról. Neve - a fentiek mellett - egy mikológiai kézikönyv és egy határozókönyv társszerzőjeként, 17 új taxon leírójaként, nagyszámú új mikológiai adat közzétevőjeként vonult be a mikológia történetébe.

            IGMÁNDY ZOLTÁN (1925 – 2000) a hazai erdészeti patológia kiváló tanára a hazai taplógombák monografikus feldolgozására vállalkozott. Munkája “A magyar erdők taplógombái" címmel 1991-ben jelent meg.

            BOHUS GÁBOR (1914-2005) 68 éven át a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Makrogomba Gyűjteményének munkatársa, 1950-1974 között pedig az MTM Növénytárának igazgatóhelyettese volt. Kiterjedt és rendszeres gyűjtőmunkájával pótolta a Múzeumnak a háborúban elpusztult gombagyűjteményét, amivel megteremtette a mai hazai közgyűjtemény alapját. A mikológia szinte minden ágával foglalkozott (gombarendszertan, -cönológia, -ökológia, -mérgezések, -termesztés és tenyészetek hosszútávú fenntartása, fungicid hatású anyagok és gyógygombák kutatása), de legjelentősebb eredményeit a gombataxonómia terén, az Agaricus nemzetség vizsgálatával érte el. Több mint 50 új gombafajt írt le, három gombafajt róla neveztek el.

            BABOS LÓRÁNTNÉ (1931-2009) Bohus Gáborral dolgozott a TTM Növénytárának gyűjteményében, amelyet több mint 20 ezer gombapreparátummal gazdagított. Hazánk területén 12 új gombataxont és 9 új taxonómiai kombinációt fedezett fel, többnyire homokterületeken és fűrészpor telepeken. Feldolgozta a Hortobágyi és Kiskunsági Nemzeti Park, valamint a Szentendrei-sziget gombavilágát. 1989-ben revideálta, majd adatainak felhasználásával összeállította Magyarország kalaposgombáinak jegyzékét. A Lepiota és az Inocybe nemzetség nemzetközileg is elismert kutatója volt. Nevét két gombafaj őrzi.

 

Források

Soltész Tünde (2005) A Clusius-kódex magyar gombaneveinek nyelvészeti szempontú vizsgálata. Szakdolgozat, Debreceni Egyetem

Vajna László: A mikológia története (in: Jakucs E.- Vajna L. (szerk.) Mikológia (pp. 1-477). Agroinform Kiadó, Budapest, 2003

Vasas Gizella: Babos Margit (1931–2009) mikológiai munkássága. Mikológiai Közlemények 50: 11-22

Vasas Gizella, Dima Bálint (2005) Dr. Bohus Gábor (1914-2005) mikológiái munkássága. Mikológiai Közlemények 44: 19-34