Elfelejtett jelszó
hu en

Mérgező gombák

A gombamérgezések típusai

1. Phalloides szindróma:

Lappangási idő 8-12 óra, majd heves hányás, hasmenés, később májkárosodási tünetek lépnek fel, súlyos esetben egy-két héten belül halálhoz vezet.

Előidéző gombafajok: A  gyilkos galóca ( Amanita phalloides ) a fehér galóca ( Amanita verna ) és a hegyeskalapú galóca ( Amanita virosa ) . A gyilkos galóca és rokon fajainak egyetlen termőteste egy négytagú család számára elegendő halálos dózist tartalmaz. Amatoxin-tartalmú fajokat találtak még a Galerina, Lepiota, Pholiotina ésConocybe genuszban. A kis termetű őzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) őzlábgombák. Ezek az apró őzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselőiket elkerülni! A tőkegombácskák közül egyetlen észak-amerikai fajból ( Pholiotina filaris ) mutattak ki amanitint, az európai fajokról nincsenek ismereteink, de ajánlatos ezeket is kerülni.

2. Orellanus szindróma:

A lappangási idő extrém hosszú, gyakran több nap (2-17), vesekárosodási ill. néha korai gasztrointesztinális tünetekkel, végső kimenetelként veseleállás és halál következhet be.

Előidéző fajok: A  mérges pókhálósgomba ( Cortinarius orellanus )  és további pókhálósgombafajok ( C. rubellus C. gentilis C. splendens ). Miután a pókhálósgombák nehezen határozhatók és sok esetben még nincsenek pontos ismereteink arról, hogy az illető faj tartalmaz-e mérget, vagy sem, ezért e csoport fogyasztása kerülendő.

3. Gyromitra szindróma:

Nehéz a gyilkosgalóca-mérgezéstől elkülöníteni (lappangási idő 6-12 óra), annak tüneteihez gyakran központi idegrendszeri és hemolitikus jelenségek társulnak. Súlyos esetben a keringési rendszer leállása, halál következhet be.

Előidézői: A  redős papsapkagomba ( Gyromitra esculenta )  és egyéb papsapkagombafajok ( Gyromitra fastigiata, G. infula, G. gigas, Helvella spp. stb.). Rendkívül változó toxintartalmuk miatt a szakirodalom eltérő módon értékeli a papsapkagombafajokat . Sok szerző pl. kifejezetten jó étkezési gombának tartja és ajánlja némelyiket.

4. Muszkarin szindróma:

Rövid lappangási idő (15-30 perc) után gasztrointesztinális zavarok, izzadás, nyál- és könnyfolyás, vérnyomáscsökkenés léphet fel.

Előidéző fajok: a  susulykák  ( Inocybe  spp.) és a  fehér színű   tölcsérgombák  ( Clitocybe  spp.). Érdekes, hogy e fajokban akár 100-szor több muszkarin (0,1-0,5%) fordulhat elő, mint a vegyület névadó gombájában, az  Amanita muscaria -ban (légyölő galóca). Leggyakoribb mérgezést okozó susulykafaj a  téglavörös susulyka  ( I. erubescens ) , továbbá a kerti ( I. rimosa  = I. fastigiata), az olajsárga ( I. dulcamara ) és a selymes ( I. geophylla ) susulyka. Ám az egyes susulykafajok identifikálása gyakran nagy tapasztalatot és exakt mikroszkópos méréseket (cisztida, spóra) követel. A kis fehér tölcsérgombák által előidézett mérgezést aránylag ritkán írtak le. Gyakoribb muszkarintartalmú tölcsérgombafajok a  Clitocybe rivulosa  (=  C. dealbata ),  C. phyllophila  (=  C. cerussata ),  C. candicans ,  C. phaeophtalma  (=  C. hydrogramma ) stb. Hazánkban ezek közül legveszélyesebb a mezei szegfűgombával ( Marasmius oreades ) azonos termőhelyen növő  mezei tölcsérgomba  ( Clitocybe rivulosa ) .

5. Pantherina szindróma:

Rövid lappangási idő (1-3 óra) után alkoholmámorhoz hasonlatos tünetek, vitus tánc, mély alvás következik.

Előidéző gombafajok: a  párducgalóca  ( Amanita pantherina ), a  légyölő galóca  ( A. muscaria )  és néhány rokon faj, pl.: sárga galóca ( A. gemmata ) .

6. Pszilocibin szindróma:

Rövid lappangási idő (1-2 óra), főleg pszichikai tünetek, LSD-mámorhoz hasonlatos.

Előidéző gombafajok: Főleg apró termetű  badargombák  ( Psilocybe ), pl. a kékülő badargomba ( Psilocybe cyanescens ),  trágyagombák  ( Panaeolus )  és egyes galócafajok (citromgalóca -  Amanita citrina ), valamint , láng- ( Gymnopilus ) és csengettyűgombafajok (pl.  Pluteus salicinus ) tartalmaznak még hallucinogén vegyületeket.

7. Coprinus szindróma:

Tünetek csak alkoholfogyasztás után jelentkeznek, hőségérzet, arcvörösödés, fejfájás, fémes érzés a szájban.

Előidéző gombafajok: Bizonyítottan coprint tartalmazó fajok a  ráncos tintagomba   ( Coprinopsis atramentaria )  és az ezüstszálas tintagomba ( C. alopecia ). Irodalmi adatok valószínűsítik a következő fajok coprintartalmát: változékony tinóru ( Boletus luridus ), duzzadttönkű tölcsérgomba ( Ampulloclitocybe clavipes ), sárgászöld pereszke ( Tricholoma equestre ), egy tölcsérgombafaj ( Clitocybe connata  = fehércsokros álpereszke), valamint általában az erdei tintagombákat gyanúsnak értékelik. Újabban biztosan kizárják a gyapjas tintagomba ( C. comatus ) és a kerti tintagomba ( C. micaceus ) antabusz-hatását.

8. Paxillus szindróma:

Lappangási idő rövid (1-2 óra), gasztrointesztinális és hemolitikus tünetek, könnyebb mérgezési jelenségek rögtön étkezés után.

Előidéző gombafaj: Begöngyöltszélű cölöpgomba ( Paxillus involutus ) .

9. Gasztrointesztinális szindróma:

Rövid lappangási idő (15 perc-2 óra), általában csupán gyomor- és béltünetekkel, ez a leggyakoribb mérgezési forma.

Előidéző gombafajok: világító tölcsérgomba ( Omphalotus olearius ) nagy döggomba ( Entoloma sinuatum )  és rokon döggombafajok, sárguló csiperke ( Agaricus xanthodermus ), tintaszagú csiperke ( A. moelleri ), retekszagú fakógomba (Hebeloma sinapizans) és rokon fajok, egyes nagyőzlábgombafajok ( Macrolepiota venenata Chlorophyllum brunneum ), csípős ízű pereszkefajok ( Tricholoma pardinumT. saponaceumT. sulphureum  stb.), széleslemezű fülőke ( Megacollybia platyphylla ), csípős tejelő- ( Lactarius ) és galambgombák ( Russula  spp.), farkastinórú ( Boletus calopus ), más nyersen mérgező tinórúfajok ( Boletus satanasB. rhodopurpureus  stb.) keserű ízű kénvirággombák ( Hypholoma fasciculareH. lateritium ), feketedő nedűgomba ( Hygrocybe conica ), rossz szagú és ízű fülőkefajok ( Gymnopus confluens , Gymnopus hariolorum  stb.), cifra korallgomba ( Ramaria formosa ) és rokon fajok, rőt áltrifla ( Scleroderma citrinum ) stb.

Mi a teendő gombamérgezés esetén?

Az orvos megérkezéséig szükség szerint elsősegélyben kell részesíteni a gombamérgezett személyt. A beteget észlelő személy köteles tudásának és a lehetőségeknek megfelelő elsősegélyt nyújtani. A gyors, szakszerű beavatkozás bizonyos esetekben életmentő lehet. Ezért fontos, hogy az elsősegélynyújtó határozott fellépésű legyen.

  • Első feladat a beteg hánytatása. A hányadékból minta vétele az orvos vagy kórház számára. A hánytatás általában nem okoz gondot, mert leggyakoribb tünet a hányás.
  • Amennyiben magától nem hány a beteg, garatizgatással vagy langyos, sós víz itatásával lehet meghánytatni. Ezután keserűsót, orvosi széntablettát kell beadni vízben vagy teában
  • Gombamérgezés esetén tudni kell, hogy a betegen kívül, a gombából fogyasztó, egyenlőre még tünetmentes személyeket is fel kell kutatni és lehetőség szerint meghánytatni...
  • Amennyiben a beteg sokat hányt vagy erős hasmenése volt, gondoskodni kell a bőséges folyadékpótlásról (cukros és sós víz vagy tea)
  • Az elsősegélynyújtónak a helyszínen kell maradnia az orvos vagy a mentő érkezéséig.
  • Eszméletlen beteget nem szabad hánytatni vagy itatni! Úgy kell elhelyezni, hogy nyálát, váladékát ne tudja lenyelni, légutai állandóan szabadok legyenek...