A gombamérgezések típusai
1. Phalloides szindróma:
Lappangási idő 8-12 óra, majd heves hányás, hasmenés, később májkárosodási tünetek lépnek fel, súlyos esetben egy-két héten belül halálhoz vezet.
Előidéző gombafajok: A gyilkos galóca ( Amanita phalloides ) a fehér galóca ( Amanita verna ) és a hegyeskalapú galóca ( Amanita virosa ) . A gyilkos galóca és rokon fajainak egyetlen termőteste egy négytagú család számára elegendő halálos dózist tartalmaz. Amatoxin-tartalmú fajokat találtak még a Galerina, Lepiota, Pholiotina ésConocybe genuszban. A kis termetű őzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) őzlábgombák. Ezek az apró őzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselőiket elkerülni! A tőkegombácskák közül egyetlen észak-amerikai fajból ( Pholiotina filaris ) mutattak ki amanitint, az európai fajokról nincsenek ismereteink, de ajánlatos ezeket is kerülni.
2. Orellanus szindróma:
A lappangási idő extrém hosszú, gyakran több nap (2-17), vesekárosodási ill. néha korai gasztrointesztinális tünetekkel, végső kimenetelként veseleállás és halál következhet be.
Előidéző fajok: A mérges pókhálósgomba ( Cortinarius orellanus ) és további pókhálósgombafajok ( C. rubellus , C. gentilis , C. splendens ). Miután a pókhálósgombák nehezen határozhatók és sok esetben még nincsenek pontos ismereteink arról, hogy az illető faj tartalmaz-e mérget, vagy sem, ezért e csoport fogyasztása kerülendő.
3. Gyromitra szindróma:
Nehéz a gyilkosgalóca-mérgezéstől elkülöníteni (lappangási idő 6-12 óra), annak tüneteihez gyakran központi idegrendszeri és hemolitikus jelenségek társulnak. Súlyos esetben a keringési rendszer leállása, halál következhet be.
Előidézői: A redős papsapkagomba ( Gyromitra esculenta ) és egyéb papsapkagombafajok ( Gyromitra fastigiata, G. infula, G. gigas, Helvella spp. stb.). Rendkívül változó toxintartalmuk miatt a szakirodalom eltérő módon értékeli a papsapkagombafajokat . Sok szerző pl. kifejezetten jó étkezési gombának tartja és ajánlja némelyiket.
4. Muszkarin szindróma:
Rövid lappangási idő (15-30 perc) után gasztrointesztinális zavarok, izzadás, nyál- és könnyfolyás, vérnyomáscsökkenés léphet fel.
Előidéző fajok: a susulykák ( Inocybe spp.) és a fehér színű tölcsérgombák ( Clitocybe spp.). Érdekes, hogy e fajokban akár 100-szor több muszkarin (0,1-0,5%) fordulhat elő, mint a vegyület névadó gombájában, az Amanita muscaria -ban (légyölő galóca). Leggyakoribb mérgezést okozó susulykafaj a téglavörös susulyka ( I. erubescens ) , továbbá a kerti ( I. rimosa = I. fastigiata), az olajsárga ( I. dulcamara ) és a selymes ( I. geophylla ) susulyka. Ám az egyes susulykafajok identifikálása gyakran nagy tapasztalatot és exakt mikroszkópos méréseket (cisztida, spóra) követel. A kis fehér tölcsérgombák által előidézett mérgezést aránylag ritkán írtak le. Gyakoribb muszkarintartalmú tölcsérgombafajok a Clitocybe rivulosa (= C. dealbata ), C. phyllophila (= C. cerussata ), C. candicans , C. phaeophtalma (= C. hydrogramma ) stb. Hazánkban ezek közül legveszélyesebb a mezei szegfűgombával ( Marasmius oreades ) azonos termőhelyen növő mezei tölcsérgomba ( Clitocybe rivulosa ) .
5. Pantherina szindróma:
Rövid lappangási idő (1-3 óra) után alkoholmámorhoz hasonlatos tünetek, vitus tánc, mély alvás következik.
Előidéző gombafajok: a párducgalóca ( Amanita pantherina ), a légyölő galóca ( A. muscaria ) és néhány rokon faj, pl.: sárga galóca ( A. gemmata ) .
6. Pszilocibin szindróma:
Rövid lappangási idő (1-2 óra), főleg pszichikai tünetek, LSD-mámorhoz hasonlatos.
Előidéző gombafajok: Főleg apró termetű badargombák ( Psilocybe ), pl. a kékülő badargomba ( Psilocybe cyanescens ), trágyagombák ( Panaeolus ) és egyes galócafajok (citromgalóca - Amanita citrina ), valamint , láng- ( Gymnopilus ) és csengettyűgombafajok (pl. Pluteus salicinus ) tartalmaznak még hallucinogén vegyületeket.
7. Coprinus szindróma:
Tünetek csak alkoholfogyasztás után jelentkeznek, hőségérzet, arcvörösödés, fejfájás, fémes érzés a szájban.
Előidéző gombafajok: Bizonyítottan coprint tartalmazó fajok a ráncos tintagomba ( Coprinopsis atramentaria ) és az ezüstszálas tintagomba ( C. alopecia ). Irodalmi adatok valószínűsítik a következő fajok coprintartalmát: változékony tinóru ( Boletus luridus ), duzzadttönkű tölcsérgomba ( Ampulloclitocybe clavipes ), sárgászöld pereszke ( Tricholoma equestre ), egy tölcsérgombafaj ( Clitocybe connata = fehércsokros álpereszke), valamint általában az erdei tintagombákat gyanúsnak értékelik. Újabban biztosan kizárják a gyapjas tintagomba ( C. comatus ) és a kerti tintagomba ( C. micaceus ) antabusz-hatását.
8. Paxillus szindróma:
Lappangási idő rövid (1-2 óra), gasztrointesztinális és hemolitikus tünetek, könnyebb mérgezési jelenségek rögtön étkezés után.
Előidéző gombafaj: Begöngyöltszélű cölöpgomba ( Paxillus involutus ) .
9. Gasztrointesztinális szindróma:
Rövid lappangási idő (15 perc-2 óra), általában csupán gyomor- és béltünetekkel, ez a leggyakoribb mérgezési forma.
Előidéző gombafajok: világító tölcsérgomba ( Omphalotus olearius ) , nagy döggomba ( Entoloma sinuatum ) és rokon döggombafajok, sárguló csiperke ( Agaricus xanthodermus ), tintaszagú csiperke ( A. moelleri ), retekszagú fakógomba (Hebeloma sinapizans) és rokon fajok, egyes nagyőzlábgombafajok ( Macrolepiota venenata , Chlorophyllum brunneum ), csípős ízű pereszkefajok ( Tricholoma pardinum , T. saponaceum , T. sulphureum stb.), széleslemezű fülőke ( Megacollybia platyphylla ), csípős tejelő- ( Lactarius ) és galambgombák ( Russula spp.), farkastinórú ( Boletus calopus ), más nyersen mérgező tinórúfajok ( Boletus satanas , B. rhodopurpureus stb.) keserű ízű kénvirággombák ( Hypholoma fasciculare , H. lateritium ), feketedő nedűgomba ( Hygrocybe conica ), rossz szagú és ízű fülőkefajok ( Gymnopus confluens , Gymnopus hariolorum stb.), cifra korallgomba ( Ramaria formosa ) és rokon fajok, rőt áltrifla ( Scleroderma citrinum ) stb.
Mi a teendő gombamérgezés esetén?
Az orvos megérkezéséig szükség szerint elsősegélyben kell részesíteni a gombamérgezett személyt. A beteget észlelő személy köteles tudásának és a lehetőségeknek megfelelő elsősegélyt nyújtani. A gyors, szakszerű beavatkozás bizonyos esetekben életmentő lehet. Ezért fontos, hogy az elsősegélynyújtó határozott fellépésű legyen.
- Első feladat a beteg hánytatása. A hányadékból minta vétele az orvos vagy kórház számára. A hánytatás általában nem okoz gondot, mert leggyakoribb tünet a hányás.
- Amennyiben magától nem hány a beteg, garatizgatással vagy langyos, sós víz itatásával lehet meghánytatni. Ezután keserűsót, orvosi széntablettát kell beadni vízben vagy teában
- Gombamérgezés esetén tudni kell, hogy a betegen kívül, a gombából fogyasztó, egyenlőre még tünetmentes személyeket is fel kell kutatni és lehetőség szerint meghánytatni...
- Amennyiben a beteg sokat hányt vagy erős hasmenése volt, gondoskodni kell a bőséges folyadékpótlásról (cukros és sós víz vagy tea)
- Az elsősegélynyújtónak a helyszínen kell maradnia az orvos vagy a mentő érkezéséig.
- Eszméletlen beteget nem szabad hánytatni vagy itatni! Úgy kell elhelyezni, hogy nyálát, váladékát ne tudja lenyelni, légutai állandóan szabadok legyenek...